2014. SZEPTEMBER 6-ÁN, SZOMBATON
egész napos társasági legációt szervezünk
Bácsfeketehegyre és környékére.
INDULÁS: reggel 8 órakor autóbusszal a Szilády Áron Református Gimnázium mellől (Gimnázium utcai oldalról). Célunk: Bácsfeketehegy és környékének látnivalóival és nevezetességeivel való megismerkedés. Érvényes útlevelét vagy arcképes személyi igazolványát kérem, hogy hozza magával! Legációs utunk során közös ebédet szerveztünk, de azért azt tanácsolom, hogy egy-két szendvicsről szíveskedjen előre gondoskodni!
ÚTVONAL: Kiskunhalas – Szabadka – Bácsfeketehegy – Topolya – Bácskossuthfalva – Szabadka – Kiskunhalas.
Távolság: kb. 220 km. Hazaérkezésünk: kb. 19 órára várható.
KÖZÖS KÖLTSÉGEK: 3.000 forint, amely az autóbusz és az ebéd költségeit is tartalmazza.
JELENTKEZÉS: 2014. augusztus 20-ig, előjegyzéssel Kissné Erika tagtár-sunknál (20/465-2300), vagy személyesen a Lelkészi Hivatalban (munkanapokon: 7:30 - 12:00, 15:00 - 17:00 óráig), a közös költség egyidejű befizetésével. Házigazdáink lesznek Pál Károly a VMSZ ügyvezető elnöke, és a települések egyházi és világi elöljárói.
* * *
BÁCSFEKETEHEGY - Délvidéki (bácskai) település Kishegyes községben, a nemzetközi autóút mentén. 1785-ben 963 lélek telepedett ide Kunhegyesről. Lakosainak száma 2001-ben: 4526 (ebből 2775 magyar, 759 szerb, 682 montenegrói és 310 egyéb); vasútállomása, posta- és távíróhivatala van, kiépített víz-, villany- és telefonhálózata van. Gazdasága: földművelés, állattenyésztés, vendéglátóipar, kisipar. Vállalatai: mezőgazdasági birtok, földműves-szövetkezet, cipőgyár, kereskedelmi vállalat (ezek nagy része a közelmúltban privatizáció során magánkézbe került). Civil szervezetei: Testvériség Művelődési Egyesület, Gazda-kör, Zöld Dombok - Közösség- és Környezetfejlesztési szer-vezet, Izida Anya- és Gyermekvédelmi Társulat, Katicabogár Nagycsaládosok Egyesülete, Hestia - Nők Egyesülete, Ifjú-sági Egyesület (Udruženje mladih). Sportegyesülete: Jadran (Adria).
A lakosság zöme vallását tekintve református, de élnek még itt római katolikusok, ortodoxok (pravoszlávok), nazarénusok, pünkösdiek, adventisták, hitgyülekezetesek, sőt mohamedánok is. A faluban három templom és három imaház működik. A kiskunhalasi református egyházközség testvér-gyülekezete.
BÁCSKOSSUTHFALVA az évszázadok során hol benépesült, hol meg elnéptelenedett ez a terület. Az 1971-es években kedvenc területe volt ez a régészeknek, akik ásatások során tárták fel az igen nagyra becsült leleteket. Leg-utóbb 1786-ban települt újra a falu. Akkor 334 jász és kun család költözött ide a Nagykunságból: Karcagról, Jászkisérről és Kunmadarasról. Az új hazát létesítő ősök első dolga a templom és az iskola létrehozása volt. Már idefele jövet Nagykörösön tanítót is felfogadtak. Az akkori otthonalapítók reformátusok voltak, később katolikusok, még később pedig zsidó vallásúak is jöttek a faluba. A falualapítást követően dinamikusan fejlődött a település.
Az eseményekben igen gazdag múltat folyamatosan kutatják a lelkes helytörténészek, abban reménykedve, hogy az összegyűlt adatokból elkészülhet a település átfogó monográfiája is.
Helységünk nevét az évszázadok során sokféleképpen írták. Mintegy húsz változatát lehetne felsorolni. A történet az avar kori településektől kezdődik: Okor, Omár, majd Omárica, Omaricsa, Omorovics, Omarocsa. A török időkben bukkant fel az Omorovica névváltozat. Ehhez hasonló változatok egészen a századfordulóig szerepeltek: Omorovicza, Bács-Omorovicza, Ómorovicza. 1907-től Kossuthfalva, 1912-től pedig Bácskossuthfalva volt a falu hivatalos neve. A Szerb-Horvát-Szlovén királyság kezdetétől Stara Moravica. A második világháború ideje alatt Bácskossuthfalva, a ha-tármódosítást követően pedig szerbül Sztara Moravica, magyarul Ómoravica, vagy Moravica. A Magyar Nemzeti Tanács döntése értelmében 2003 óta ismét a Bácskossuthfalva név van hivatalos használatban.
Az alig hatezer lakosú falu Észak-Bácska egyik "legmagyarabb" települése. Az utóbbi néhány év eseményei azonban némileg megváltoztatták a lakosság nemzetiségi összetételét, ugyanis mintegy 300 szerb nemzetiségű települt a faluba, azzal a szándékkal, hogy itt alakítsa ki új otthonát.
A lakosság lélekszáma állandóan csökken. A település történetében 1931-ben laktak itt legtöbben: összesen 8034 személy. A későbbiek során 6-7 ezer lakosa volt a településnek. Az utóbbi nem egészen két évtizedben viszont számottevő a népesség számának visszaesése. A 2002-ben megtartott népszámlálás alkalmával már csak 5781 lakost írtak össze. Hosszútávon megfigyelhető a háztartások számának növekedése, ami az életkörülmények viszonylagos javulására enged következtetni.
